home

2014. augusztus 26., kedd

Feledés 2. fejezet.- Feledés/Oblivion

Sziasztok!

Előző fejezet elején teljesen kiment a fejünkből egy dolog, és emiatt elnézést kérünk. Elfelejtettünk köszönetet mondani azoknak, akik segítettek ennek a blognak létrehozásában. Szóval nagyon szépen köszönjük damon4ever és tvdgirl!! Nélkületek nem sikerült volna. Aki pedig kíváncsi a
fantasztikus blogjaikra, azok megtalálhatják a társoldalak között :)
Hát, itt a következő fejezet....ugyan több idő volt elkészíteni ezt, de tartalmilag is, és a hosszát illetően is, sokkal több mint az előző :) 
Vajon mit szól Stefán Elena döntéséhez, és azt úgy is gondolja? Ezekre választ kaphattok a mai fejezetben. 
Úgyhogy mindenkinek jó szórakozást kívánunk :)
xoxo
Mys

 

1.fejezet.-Feledés/Oblivion

Mikor  a telefont a füléhez emelte, vegyes érzelmei támadtak ezzel a helyzettel kapcsolatban.
Egyrészt azért könyörgött, hogy Stefan nehogy felvegye, és bekövetkezzen az, amitől ebben a pillanatban leginkább rettegett. Hiszen tudta, hogyha most jelentkezik a fiú akkor az is megeshet hogy talán nem rendíti meg annyira a választás, mert ez a "Damon-ügy" nem új keletű dolog. És - amiben Elena titkon reménykedett - Stefan szomorkás de megértő hangon csak ennyit mond majd: Hát ha így akarod.... És ez lenne még a szerencsésebb módja a búcsúnak, mert Elena semmiképp sem akart haragban elválni a fiútól. Viszont a másik kimenetel szerint így reagál a döntésére: Damon?? Ez komoly??- Tehát az is benne van a pakliban hogy Stefan mint mindig meg akarja óvni egy rossz dologtól, egy SZERINTE rossz döntéstől ami SZERINTE tönkreteheti az életét. Hát igen az is előfordulhat hogy rá akarja beszélni hogy válassza a HELYES utat hisz mindenki tudja hogy Damon egy: szemét állat, gyilkos aki mindig a saját érdekeit tartja szem előtt, (na mondjuk ez tényleg igaz) mindenki mást ezzel letiporva aki az útjába áll, és.......Ezt a "rossz Damon" szöveget eleget hallgatta már mástól is. Caroline is mindig ezzel tömte a fejét hogy "ő és Stefan a tökéletesség és hagyja békén Damon-t hisz ő ilyen meg olyan..." Az elején igen még tűrte is, és hallgatott rájuk, azt választotta amit más akart és nem azt amit Ő. Most hogy dönt lehet hogy megint el fogják ítélni a  választottja miatt. Igen ez is lehetséges.
Másrészt viszont vágyott arra hogy meghallja a fiú kicsit selymes hangját ami egykor nagyon is megnyugtatta, és csak remélte hogy most is ez fog történni. Hiszen gondoljunk csak bele... mi van ha most beszélhet vele utoljára... ha most búcsúzhat el tőle... minden egyes szó a szívébe égett,  mert még ha Damon-t is választotta, lehet hogy ő is... meg fog... nem, nem bírta kimondani azt az egy szót ami egész életét végig kísérte. Először a szülei, aztán Jenna, most az se lehet tudni hogy mi lesz Alarickal, és végül, talán még a Salvatore testvérek is: Stefan és Damon. Nem akarta őket is elveszteni, már annyi mindenki elment, és otthagyta őt.
Igazán mindig is ettől félt, hogy valakit amikor már megszeret, és úgymond "általánossá" válik hogy mellette van, akkor egyik pillanatról a másikra kilép az életéből. Ott hagyja egyedül, őneki pedig megint mindenkinek el kell játszania hogy megvan, és ha megkérdik hogy jól   érzi-e magát akkor villantania kell egy műmosolyt, és minden beleéléssel az ember szemébe hazudni hogy: "Persze soha jobban." Mindig ez van. Már megszokta.
Egyszer csak meghallotta  azt amit félig igen, félig pedig nem akart ebben a pillanatban:
- Elena? Te vagy az?- kérdezte egy selymes hang tele izgalommal. - Mi történt? Hol vagy?
- Figyelj, Stefan...- szólalt meg lassan a szavak közt szünetet tartva- Beszélnünk kell....
- Valami baj van?- Na igen előjött az aggódó Stefan, amit most kicsit sem bánt a lány, ehelyett szomorúsággal töltötte el hogy még ebben a feszült és ideges pillanatban sem magával törődött, hanem a lány biztonságával.
- Miről kéne beszélnünk?
- Kettőnkről...- kezdte a lány minden egyes szótagot végiggondolva. Kettőnkről...Hm...  azon járt az esze hogy vajon mikor is használta utoljára ezt a szót...Ketten.... ők ketten mikor voltak utoljára tényleg együtt nem elvárásból... hanem igaz szerelemből. Már nagyon-nagyon régen.
- Kettőnkről?- meglepett volt a fiú és mintha hitetlenkedett volna a lány épelméjűségében, a hangnemtől Elena is meghökkent -  Mégis miről? Jössz, haza?- visszaváltott a kedves hangjára, így a lány is megnyugodott és azzal magyarázta hogy biztos csak félrehallott valamit. De ezektől a szavaktól görcsbe állt a gyomra. Ezt a vámpírt, aki mindig is szerette és védelmezte, fogja most talán egy életre megbántani, és a másik fél még nem is sejti ezt. Mégpedig akkor utasítja el a szerelmét, amikor az bármelyik pillanatban meg.... nem, még erre nem állt készen.
- Nem Stefan, nem egészen erről szeretnék beszélni.... Stefan én....- próbálta összeszedni a bátorságát, de elég nehéz  volt ez a feladat mert közben könnyei szabad utat nyertek és lefolytak a lány puha arcán. - nem megyek haza...- keze újra remegésbe fogott és már sírt is de megkísérelte mindezt hangok nélkül véghez vinni  hogy Matt ne vegye észre, de nem sikerült. A fiú hangtalanul szájával szavakat kezdett formálni: "Félre álljak?"A válasz egy kétségbeesett fejrázás volt, mert már nem tudott megszólalni könnyeitől amik közben elérték az ajkait és érezte a könnycseppek sós ízét. Matt bólintott és tekintetét újra az útra szegezte.   - Stefan....- kezdte újra bátortalanul könnyeivel küzdve - én választottam...választottam köztetek. - már alig bírta kinyögni a szavakat de már közel állt most már meg kell tennie, döntenie kell- És Damont választottam. - Ennyi nincs mit tenni, már döntött nincs visszaút. A következő pillanatokban néma csend uralkodott. Hallani lehetett a kocsi minden rezdülését. Elena lélegzetét visszafojtva várta az ítéletet, amit hamarosan kimondanak felette. De a vonal másik oldaláról semmi nem érkezett, semmi olyan amire számítani lehetett. Se egy üvöltő hang, se egy békés búcsúzás semmi. Elena szíve kihagyott, félt sőt rettegett a fiú válaszától ami egyben az utolsó szavakat jelentette számára a régi szerelmétől. Már épp Matt is elkezdett volna fészkelődni amikor megtörtént.
- Elena....- a lánynak nem tetszett ez a sóhajjal teli szó ami elhagyta Stefan ajkát- én úgy sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél...- Sajnálja? Mit sajnál? Ez több mint érthetetlen volt a hasonmás számára, mit jelentsen mindez? - De ...- egy pillanatra megdermedt a lány, úgy gondolta most fog kiakadni Stefan és elküldi a búsba- megértem a döntésedet, és szerintem jól választottál...
- Tényleg?- Elena nagyon meglepődött. Ugyan ezt a választ is számításba vette de nem gondolta hogy tényleg ez fog történni. Stefan nem hogy nem haragszik rá de még egyet is ért vele. Ez nem kicsit volt furcsa a lány számára. Mert azt még elhitte, hogy Stefan elfogadja döntését, ahogy általában szokta de hogy még áldását is adja rá, a gonosz bátyjára aki csak az életét tenné tönkre... ez több volt mint furcsa. Talán félreismerte?
- Igen Elena tényleg. Tudom nehéz lehetett meghozni ezt a döntést és megálltad a helyed egy ilyen nehéz helyzetben is. Büszke vagyok rád. Tudod valahol mindig is tudtam hogy nem elég a szerelmem neked és hogy többre vágysz. De nehogy bántásnak vedd. Már egy ideje gyanítottam hogy több van köztetek mint amennyit beismertetek. De ez nem baj Elena tudod hogy rám mindig számíthatsz és hogy mindig is szeretni foglak. Most ezzel kell megelégednünk, hát ez van, de egy valamit ne felejts el: Amíg tudom, hogy te boldog vagy addig én is az vagyok és ennyi nekem elég. Csak hogy tudd. Nem felejtelek el soha, én drága Elenám.
A lány könnyei záporoztak nem tudott megálljt parancsolni nekik, nem ment.  A fiú örül neki, és szereti. Ennél szebb búcsút nem is tudott volna el képzelni. Megbékélt a döntéssel, és BÜSZKE RÁ. Ez mindennél többet jelentett neki. Alig bírt megszólalni a könnyeitől de végül felül kerekedett rajtuk.
- Én is szeretlek Stefan. - Ennyit  sikerült kinyögnie búcsú gyanánt, de ez is több volt mint amire számított.
- Vigyázz magadra Elena. - és azzal megszakadt a vonal.
Elena elemelte a fülétől a készüléket és végignézte ahogy a név eltűnik a képernyőjéről és Stefannal való közös képük váltja fel azt. Elszomorította hogy fájdalmat kellett okoznia a fiúnak, aki nemrég még karjaiba zárta őt és mosolyogva néztek együtt a kamerába. Tényleg szívből örül a választásának? Semmi szent beszéd? Semmi: "Vigyázz vele mert ő csak kihasznál téged" szöveg?? Ez annyira nem Stefan. Talán még magának is hazudik? Elena nem tudta hogy higgyen-e a fiú szavainak. Mielőtt felhívta arra számított hogy a beszélgetés után megkönnyebbülve érzi majd magát, és most mégis szorong pedig a lehető legjobb, legmegértőbb választ kapta. Csak még több kételye támadt. Ebből Matt féltő hangja zökkentett ki.
- Minden rendben? Stefan nem volt nagyon....
- NEM!! NINCS SEMMI BAJ MATT! -Elena  a fiú meglepett arcát látva kapott csak észbe- Jaj Matt, annyira sajnálom, tényleg nincs semmi komolyan de ne beszéljünk róla ok?
- Rendben Elena nem faggatlak...de ha bármi van tudod hogy elmondhatod igaz?
- Igen Matt és köszönöm de most tényleg nincs semmi- Elena próbált minél határozottabban kiállni a mondandója mellett miközben belülről teljesen máshogy érzett.
- Akkor ok. Nézd csak már itt is vagyunk.
Elena felnézett és látta a raktárhelységet. Az egész óriási volt, benne több ezer kis garázs szerűséggel. És valamelyikben ott van Damon... A motor leállt, Matt kihúzta a kulcsot, és lassan betette a kabátja zsebébe. Elena éppen kiakart szállni amikor hirtelen egy érdes kezet érzett a sajátján, visszafordult és kérdőn nézett a fiúra.
- Figyelj Elena, bármi is fog történni Stefannal és Damonnel még ha meg is fognak ha...- de nem volt szíve folytatni a monológját mert meglátta Elena szemeit amiben újra kezdtek gyűlni a könnyek. De mit is mondhatott volna, hiszen még  ő se tudta hogy mi fog történni, nemrég még csak egy sima ember volt egy átlagos barátnővel aztán kettőt pislogott és a barátnőjének már a második vámpír haverja volt míg a lányról kiderült hogy hasonmás.


 - Szóval az a lényeg hogy akármi is lesz én melletted állok oké ?- A válasz csak egy enyhe bólogatás volt a lánytól, mert nem akart újra sírni.
- Jól van, akkor menjünk és keressük meg a lovagodat!- mondta Matt viccesen és kiszállt a kocsiból. Elena mielőtt követte volna, gyorsan megtörölte a szemét, így is hadat üzenve könnyeinek, belenézett a tükörbe és suttogva magának még ennyit mondott: Hajrá 'Lena! 

 XOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXOXO

Mikor bementek tátva maradt a szájuk. Kívülről se tűnt kicsinek ez a raktár, de így bentről, a végeláthatatlan folyosók keresztbe kasul voltak mindenfelé mint a pókháló szálai. A lány nem tudott betelni a látvánnyal és rögtön le is vette, hogy így soha az életbe nem tudják végigjárni...
- Most mi a francot csináljunk?? - kérdezte Elena, nem tudva uralkodni az érzéseivel, amik folyamatosan ki akartak belőle törni.
- Nyugi Elena, nyugi. - próbálta lecsillapítani a hasonmást. - Próbáltad már hívni?- Elena mint aki megvilágosodott, ajka mosolyra húzódott mert nagyon megörült hogy nem kell végigjárnia ezt az épületet. Rögtön telefonja után kapott, és elkezdett tárcsázni. Nem kellet egy picit se várnia azonnal egy ismerős hang hallatszott a vonal másik végén: - A hívott szám jelenleg nem kapcsolható...  A lány dühéhében majdnem földhöz vágta a telefont:
- Mi a francért nem tudja bekapcsolni azt a rohadt telefont?? Főleg ilyenkor??
- Elena, akkor nincs más lehetőség végigfogjuk járni ezt a raktárt...
- De Matt így soha nem fogjuk megtalálni!! És mi van ha késő lesz... ha már....- itt elcsuklott Elena hangja, mert félt attól hogy nem láthatja többé  a vámpírt és ez teljesen kikészítette.
- Elena, megfogjuk találni főleg ha hagynád hogy befejezzem a mondatot...-  a hasonmás bűnbánóan pillantott Mattre.
- Bocsánat én nem akartam...
- Nincs semmi baj 'Lena- mondta Matt szelíden miközben megfogta a lány kezét- tudom hogy ideges vagy de az most nem segít, szóval az-az ötletem hogy váljunk szét én az első felét nézem át amíg te a második felét rendben?
- Ok, és hívj ha megvan!- mondta Elena is lenyugodva de mégis szigorúan a fiúnak.
- Úgy lesz. - Egy mosolyt villantott a lányra, és azzal elment. Elena a fiú alakját figyelte egy ideig, aki sorra nyitogatja fel az ajtókat keresgélve az elveszett bárányt. Annyira örült, hogy most nem egyedül van és kell végig csinálnia ezt az egészet, hanem mellette van az egyik legjobb barátja. Nézte a távolodó alakját aztán egyszer csak eltűnt szemei elől, erre feleszmélt a bambulásból, kifújta a levegőt, megfordult a másik irányba és elindult.
Elena fel alá járkált, végignézte az egész épületet még azt is ahol Mattnek kellett, és kereste Damont de sehol sem találta, már nagyon kétségbe volt esve mert mi van ha valami baja történt? Ha elkésett és hiába döntött így se ért el vele semmit.... De erre most nem akart gondolni, inkább Mattet akarta ebben a pillanatban látni hogy hátha talált valamit. Fel akarta hívni a fiút de a telefonja lemerült... így már két embert is kellett keresnie. "Remek"  gondolta magában... Már régóta rótta a sorokat és kiáltozott.
- Matt hol vagy? Matt?
Amikor neszt hallott az egyik irányból. Odasietett, és amikor már közel volt a szavakat is ki tudta venni: "Matt, elfelejted hogy Elena Damont választotta, ehelyett arra fogsz emlékezni hogy engem. Jöttetek hazafelé a kocsival de lerobbant így engem hívtatok, eljöttem és hazaviszlek mindkettőtöket. Érted?  - nagyon ismerős volt ez a hang a hasonmás számára, de nem tudta megmondani hogy honnan. Még közelebb ment és akkor megpillantotta  azt az embert akire soha nem számított volna.... Stefan?? 


És akkor döbbent rá hogy nem csak félreértelmezte a fiú hangnemét és ahogy reagált... Stefan nemhogy örült hanem teljesen elutasította a lány döntését.... Na ez már Stefan.. Stefan éppen megigézte a fiút és az pedig engedelmesen bólintott hogy igenis érti amit mondtak neki. - Most pedig szépen elsétálsz a kocsimig, beülsz és megvársz minket. - Matt elindult és Elena kihasználva hogy Stefan figyelmét leköti a fiú, lélegzetét visszafojtva elkezdett hátrálni, amikor egyszer csak hátrafelé menet megbotlott és elesett. Tudta hogy ennyi volt,  a fiú biztosan észrevette. Felnézett és egy önelégült mosoly fogadta:
- Szia, Elena! Hová, hová csak nem a kis Damont keresed, a te
IGAZ szerelmedet? Csak nem beletrafáltam?- a hangja teli volt gúnnyal ami nagyon megijesztette a lányt. Felállt és minden erejét beleadva rohant, rohant amerre a lába vitte nem érdekelte semmi csak hogy minél messzebb kerüljön Stefantól, ebben a pillanatban undorodott tőle. Hogy lehet ilyen? Tudta hogy valami baj van a fiú reakciójával, de hogy ennyire.... Utána jött és azt akarja hogy válassza őt... Uramisten!! Stefan megfogja igézni és az ellen nem tehet semmit. Meg kell minél előbb találnia Damont. Hátranézett hogy látja e valahol a fiút de sehol se volt. Éppen visszafordította a fejét amikor beleütközött valakibe.
- Elena?? Te meg mi a fenét keresel itt??
- Damon?- a hasonmás megfordult és, meglepetésében átölelte a vámpírt. Damon bár még dühös volt hogy a lány egy szó nélkül jött el, és sodorta magát bajba de erre nem tudott koncentrálni mert szívét átjárta a melegség. Érezte a hasonmás édeskés illatát ahogy átölelte és ez teljesen elködösítette az elméjét. Most semmi mással nem akart foglalkozni csak vele akart lenni. - Hála az égnek annyira aggódtam hogy valami bajod történt...
- De mint láthatod nincs semmi bajom hisz Klaus-nak sincs... de gondolom ez nem érdekel, hagylak hogy élvezd ki hogy egy ilyen szexi vámpírt ölelhetsz. Megértem hogy nem mindig adódik ilyen alkalom....aú ezt miért is kaptam?- kérdezte a vállához kapva a fájdalomtól amit a lány ütése okozott.
- Azért mert hülye vagy, és mert nem szóltál azonnal hogy nincs semmi baj... akkor talán ide se jöttem volna...- mondta incselkedve a lány.
- Ja értem, szóval ha nem vagyok halálos beteg, esetleg halál közeli élményben akkor már nem is érdeklem igaz, Ms. Gilbert?- és megmutatta Elenának azt, amiért még ölni is képes lett volna, azt az ultra szexi féloldalas mosolyt, miközben igéző azúrkék szemeit a lányra szegezte, és bűvkörébe vonta. 



Elena teljesen elfelejtett mindent, nem tudott semmire sem koncentrálni csak arra a szempárra, és a vámpír ajkaira.... azok az ajkak nagyon is vonzották őt, nem bírt ellenállni nekik, mert már tudta hogy milyen érzés megérinteni őket, és ez annyira de annyira hiányzott neki, hogy újra csókolhassa ölelhesse és ne kelljen senki mással foglalkoznia. De ez most még nem az-az idő, muszáj megszólalnia, hisz valakivel most is kell foglalkozni, Stefan....
- Figyelj Damon - kezdte és próbált nem a szemeibe nézni - el kell mondanom valamit....- amikor a kocsiban erre a vallomásra készült nem pont ilyenre gondolt, hogy sietve kell elhadarnia ezt az egészet, miközben Stefan megakarja igézni, hogy őt válassza, de Damon-nek tudnia kellet a döntését. - Arról van szó, hogy amikor kiderült hogy nem tudni mi lesz Klausszal, meg Elijah-val, meg ilyenek akkor Matt és Jeremy úgy döntöttek hogy megmentenek engem és elvisznek a városból...
- Ez komoly?? A drágalátos öcsikéd és a volt pas.....- kezdte hitetlenkedve a vámpír. De látva a lány szúrós szemét inkább hagyta a dolgot.
- SZÓVAL eldöntötték hogy elvisznek, de kiderült hogyha történik valami Klausszal akkor ti meg...- kicsit elakadt ennél szónál belegondolva hogy mi történne akkor ha mindkettőt elveszítené, ezt Damon is észrevette és közelebb ment a lányhoz hogy próbáljon segíteni. De így csak azt érte el hogy Elenát megrészegítette a közelsége és még nehezebb volt folytatni a mondanivalóját. - És már messze voltunk Mystic Falls tól és ott akartam lenni veletek, de kiderült hogy te itt vagy...- a vámpír nem nagyon tudta hogy mit is akar ebből kihozni Elena, de csöndben maradt mert tudta mi lenne a következménye ha beleszólna - és Matt úgy határozott hogy nekem döntenem kell, hogy ha választanék köztetek akkor ki lenne a döntésem, kit szeretek igazán, ki mellett szeretnék maradni... és választottam - Damon-nek elállt a lélegzete borzalmasan félt hogy Elena csak azért jött hogy elköszönjön tőle, és megmondja hogy Stefant szereti... ahogy mindig is szokott lenni... gondolta már megkönnyebbült a lány, hogy nem halt meg és nem kell elveszítenie, de azt nem tudta hogy Stefannal kötött egyezségük miatt el kell hagynia a várost is... a mosoly már rég eltűnt az arcáról, azt gondterhelt arckifejezés váltotta fel. - Igen választottam és nagyon nehéz volt, de nem tudtam úgy elmenni hogy ne búcsúznék el a másiktól...- Damon ekkor teljesen elkeseredett és tudta hogy ennyi, vége van, ő vesztett, miközben szívből szerette Elenát tudta nem tarthatja vissza erőszakkal. Az csak rontana az egész dolgon... és ő neki persze fontos lett volna ha őt szeretné és nem az öccsét, de sose ez volt a legfontosabb...az volt a lényeg hogy Elena boldog legyen, és ha Stefán mellett az, akkor, bármennyire is fáj neki, de el kell fogadnia - így hát felhívtam Stefánt, és ő örült a választásomnak túlontúl is, és először nem is értettem de gondoltam, félre ismertem vagy valami, de úgy látszik nem.....-  A vámpír először észre sem vette. nagyon nehezen esett le neki, mit is akar mondani a lány. De aztán mikor megértette, sokkolta a hír, ő lenne a választás? Nem mondta ki Elena de hát nem lehet más..Úgy érezte hogy újra van szíve, eddig csak sejtése volt róla mióta a lányt ismerte, de mostanra biztos volt benne. Őt választották a tündéri, a mindig jó, és szent Stefan helyett? Megtörténhet? Annyira elvarázsolta a mondat első fele hogy a végére nem is figyelt. Ez a döntés teljesen megváltoztatta a világát, adott neki reményt. Hogy bizony még ő is tud és képes SZERETNI. Talán most megtört a jég és nem ő lesz a reménytelen aki csak a probléma marad. Ő már nem a második helyezett, ő az első. - bejöttünk Mattel és szétváltunk hogy előbb megtaláljunk, és már mindenhol kerestelek, amikor megláttam őt....-  lihegett a lány amikor újra át kellett élnie mindent, csak hadarta hogy mi történt nem foglalkozott semmivel, azt sem vette észre hogy  hogyan néz rá a vámpír, ahogyan bámulta őt, le sem bírta venni róla  tekintetét. Úgy tűnt semmit nem fogott fel a választáson kívül, de nem is akart. Ez a dolog teljesen lekötötte a figyelmét, nem bírt másra gondolni, csak ez járt a fejében. - megláttam ahogy megigézi Stefan Mattet hogy válasszam őt, Damon, azt akarja hogy ő legyen a döntésem!! De én nem akarom, mert TÉGED Szeretlek Damon, Téged választottalak!
Soha nem gondolta a vámpír hogy valaha is ezt fogja neki mondani Elena, teljesen letaglózta ez az egész, soha semminek sem örült ennyire mint amit előbb mondtak neki, de össze is zavarodott, nem tudta örüljön amiatt hogy az a nő akit szeret az viszontszereti, vagy dühöngjön mert a már említett lány veszélyben van, ráadásul az ő félkegyelmű öccse jóvoltából. És ez annyira zavarta, hiszen végre minden rendben lehetne annyi idő után erre a testvérkéje ezt tönkre akarja tenni... MIÉRT nem lehet egyszer ő is boldog ?
- Várj Elena lassíts....Mi történt és hol van Stefan a drága öcsikém?
- Csak nem engem kerestek? - Hallotta Damon háta mögül azt az ismerős már-már idegesítően selymes hangot.
- Stefan, te roha.... - Már nem tudta befejezni, mert a fiú kitörte a vámpír nyakát. Elena hirtelen szájához kapta a kezét hogy elnyomja sikolyát, miközben szemei megteltek könnyel.


- Jaj Damon, tudod hogy nem szabad ilyen illetlenül beszélni egy hölgy társaságában. - Mondta Stefan, gúnnyal és elégedettséggel teli hangjával, a vámpír felé köpve a szavakat, majd megfordult és elindult Elena felé.
- Ne, könyörgöm Stefan, kérlek én szeretem őt.... - pillantott a lány kétségbeesetten Damon felé.
- Nem Elena hazudsz!!- Stefan tiszta erőből üvöltött, szemei vérben forogtak- Te nem szeretheted EZT!!-  egy pillanatra megállt és  az 'éppen' halott bátyjára mutatott, mintha egy korcs lett volna. - Ezt csak beképzeled, te mindig is engem fogsz szeretni! 
- Ne Stefan, kérlek szépen...- könyörgött Elena miközben hátrálni kezdett de a fiú gyorsabb volt nála és elkapta.
- Elena csak két szó, és nem igézlek meg, haza megyünk , és minden marad a régi... Na mit szólsz?
- Rohadj meg Stefan!- ordított teli torokból majd Damon felé nézett és még ennyit súgott, miközben arcáról legördült egy könnycsepp - Szeretlek Damon...
Stefant szétvetette a düh, magában szidta Elenát válasza miatt, de Damont... átkozta, gyűlölte hogy elveszi tőle azt aki hozzá tartozik, aki az ÖVÉ...Végül csak ennyit válaszolt:
- Sajnálom Elena...


Na hogy tetszett?Komizzatok,pipáljatok,üzenjetek. :)

1 megjegyzés: